Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Xian

2013.07.26

Reggel átvonatoztunk Xianba. A pályaudvaron öt ellenőrzés után jutottunk be a vonatra, az út sima volt, 5 és fél óra.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Első képen a pekingi pályaudvar kivülről (belépésnél két ellenőrzés, bombakeresés + útlevél), másodikon a főcsarnok, innen nyílnak jobbra-balra leágazva az egyes várótermek (belépésnél jegyellenőrzés), harmadikon a mi várótermünk, ahol üldögéltünk. Ahhoz, hogy a vonathoz jussunk innen elektromos kapukon kellett átmenni (azaz szintén ellenőrzés), majd persze a vonatra belépve sem maradhat el ez a dolog. Mindent a biztonságért!

A vonatunk 300-al ment stabilan, ötödik megálló volt Xian (1000 km-re Pekingtől). Ez a kb. 3100 éves, 8 milliós városka Senhszi tartomány székhelye, fénykora a Tang-korban (618-906) volt, több dinasztia alatt is ez volt a főváros. Utazás közben nagyon ledöbbentem, rengeteg toronyház betonváza mellett mentünk el, az ezer kilométeres út alatt végig ezek voltak. Daruk mindenhol, félkész épületek százai. Egy kis ízelítő a dologból:

Mindenesetre nem véletlen a kínai gyors építkezés, ugyanis közel sem olyan minőségüek az épületeik, mint az európaiak. A falak papírvékonyak, szigetelés nincs, a gépészet ramaty (lásd pl. nem lehet lehúzni a papírt a WC-n). Így nem nehéz gyorsan haladni.

A mostani szállásunk sokkal nagyobb, mint az előző volt, van benne légkondi, viszont sajnos hűtő itt nincs. (Gyorsan meg is ettük az otthonról hozott töpörtyűmet, a körözöttet még Pekingben letudtuk.)

Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

Xian jóval sűrűbb mint Peking volt (annak a területe hatalmas, és valahogy jobban eloszlott a tömeg), és míg ott a kacsáról szólt minden, itt az agyaghadsereg a lényeg (a hotel előterében is egy stilizált cserépfigura van). A hőség hatalmas, 31 fok állítólag, de mivel a belvárosban vagyunk van ez 35 is. A szállásunk nagyon a központban van, egy nagyon forgalmas turistautcában (belső udvaros ház miatt a szobánk nem hangos).


Esti séta az utcánkban, mely közvetlenül a városközpontban van. Tele van kifőzdékkel, mindenhol nyársakat sütnek, édességeket, illetve mindenféle fura dolgot készítenek

A 100 méterre lévő főutcára kisétálva legalább 15-20 westendnél kétszer nagyobb bevásárlóközpont (= felfelé 6-7 emeletesek), amit nem teljesen értek hogy ki, mi tart el. Ezekben rengeteg luxusüzlet illetve nyugati szinvonalú ruhabolt. Valószínűleg a tömeg (értem ez alatt, hogy a milliárd feletti népességből a pár tizedszázalék gazdag is több milliót jelent), de még inkább az, hogy mások a preferenciáik. Sokkal inkább a látványra mennek: mindenki nagyméretű okostelefonnal járkál, míg lehet hogy egy betonpadlós putriba megy haza. (Pekingben rengeteg helyen láttuk, hogy a boltokban alszanak éjszaka az alkalmazottak, egy hátsó helyiségben eldugva egy matrac feküdt.)


Erre a főútra kanyarodtunk ki az utcánkból. A videó a szocializmus kiváló példája: a négy sarkában négy rendőr fegyelmezi a népet hogy ne lépjen le az útra, középen három másik irányítja a forgalmat, eközben három ember pihen (ők a videó legvégén láthatók egy pillanatra a járdán). Valójában egyikükre sem lenne szükség, hiszen a kereszteződésben van lámpa.

Tőlünk pár száz méterre volt a város mértani középpontjában lévő dobtorony, körülötte körforgalom, alatta az általam csak a hőség aluljárójának nevezett átjáró. Mivel viszonylag nagy volt, és kevés, mindössze négy kijárattal a sarkokon, illetve egy bejárattal a toronyba belül, és elképesztő nagyságú tömeg áramlik át rajta, ezért lemenetel után pár másodperccel azonnal leizzad az ember. Másként azonban nem lehetett átmenni a téren, csak hatalmas távolságot gyalogolva valamelyik irányba egy zebráig.


A videó elején kivülről a dobtorony, körülötte a körforgalommal, illetve a hotelekkel. Az átrohanást korlátok akadályozzák. A videó második részén a torony belülről, a benne lévő kiállítással, illetve kilépve a körfolyosóra a körforgalommal. Rengeteg a seregély, melyek a parádésan kivilágított toronyra odagyűlő rovarokkal tömik tele magukat.
Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Elmentünk a Nagy Daru pagodához, az alábbi videó arrafelé tartva készült az utcán. Ez már nem a belváros, jóval a városfalon túl van. Itt akadtunk először olyan magasházakba, amik a későbbi összes helyet jellemezték. Ez valami szabvány dizájn lehet, mindenhol ilyen 25-30 emeletes, nagyon vékony épületek voltak.

Ez pedig már a Pagoda, illetve az előtte lévő park és szökőkút együttes, ahogy mi megláttuk. A bejárat után gyönyörűen rendben tartott zöldfelület, kis hidacskák, formára nyírt bokrok, majd egy díszes kapu mögött szökőkútkomplexum, a végén a 7 emeletes Pagodával. Ezt régen azért építették, hogy egyetlen kőépületként biztonságos helye legyen a vallási szent tekercseknek.

Természetesen felmentünk a tetejére, jól meg is izzadtunk közben. Közben ismét láthattuk a teljes foglalkoztatásra törekvést, minden emeleten legalább egy, de van ahol több biztonsági őr volt a néhány négyzetméteres területen, akik mivel a korlátokon kivül nem is volt nagyon mit védeni (néhány cserépedény volt kirakva vitrinekben szintenként), nem is csináltak semmit.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Operapark, formára nyírt bokrokkal, operajeleneteket ábrázoló szobrokkal (a kínaiak imádnak belépni a szobrok közé, és úgy csinálni magukról képeket). Szokás szerint énekelnek is, kitelepül néhány ember hangszerrel, erősítővel, és ordítanak fejhangon.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Elmentünk agyagkatonákat nézni. Ahogy a falnál, itt is nagyon féltünk, hogy jó buszra szállunk-e, ugyanis az általunk kívánt menetrendszerinti buszt nem találtuk, még többszöri útbaigazítás után sem. Végül meglett, és jó helyre vitt minket, visszafelé viszont nem volt ilyen egyszerű, mert hosszas keresgelésére sem találtuk merre van a visszafelé megálló, és félórás sorbanállásra kényszerültünk egy másik busznál.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Az utolsó napon bicajoztunk Xian városfalán, ez teljesen körbeveszi a belvárost, 14 kilométer volt, másfél óra alatt megvolt, a hőségben megizzadtunk mindketten. Fura módon itt a kínaiak bukósisakot húztak, míg a normális közlekedésnél, motorozásnál SENKIN nincs ilyen. Arról nem is beszélve, hogy éjszaka sem kapcsolják fel a lámpát, gond nélkül mennek a két és háromkerekűekkel szembe a forgalommal, éjszaka, kivilágítatlanul. Az elején látható a lenti része, ahol egy buszpályaudvar van, majd a fenti, ahol egyébként futóversenyeket is szoktak rendezni.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Érdemes megnézni az utolsó képen a toronyházak tetejét

A bicajozás után elmentünk egy kézműves utcába, itt Ádám vásárolt ajándékba egy legyezőt (előttünk festették meg) és egy pecsétet (előttünk faragták ki).



Terveink szerint Chengduba vonattal mentünk volna tovább, öt nappal korábban próbáltunk jegyet venni, de sajnos nem sikerült. Kínában a vonatokon négyféle jegy van, kétféle ülő és kétféle fekvő; ülő ugyan volt, de a "drága" fekvők elfogytak. Mivel a vonat este nyolckor indult volna, és így ért volna oda másnap délre, az ülőn nem is gondolkodtunk, inkább néztünk repülőjegyet. Az meglepő módon néhány napra előre is fapados árakon volt: míg a vonatjegy 8ezer forintba került volna fejenként, 16 óra zakatolással, addig a repülő 28-ba, másfél óra útért. Az alábbi videón nyomtatás látható egy tőlünk 50 méterre lévő "fénymásoldában" - itt lehetett szkennelni, nyomtatni is. A megdöbbentő környezet miatt kameráztam körbe.

Sokan gondolhatnák, hogy mennyi időt takarítottunk meg a repülővel, pedig ez nem igaz. A repülő egy körül indult volna, de ugye ajánlott két órával előtte kiérni, egy óra az út a reptérre, előtte legalább félóra a csomagolás, és persze reggelizni is kell, szóval délelőttre ilyenkor semmilyen programot nem lehet már szervezni. Ráadásul a repülőnk indulása késett másfél órát (és ezzel még nagyon szerencsések voltunk!), így délután 4 után értünk Chengduba. Onnan még be a városba, a szállodához elmetrózni, kipakolni... egy egész nap elmegy egy ilyen áttelepüléssel.

Tovább Chengduba