Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Csunking

2013.07.26

Csunkingban a két órás vonatút végén egy magyar lány, Orsi várt minket kis zászlócskával, Ádám valamilyen netes ismerőse, aki szintén Kínában tanul, csak nem Pekingben. Ő se látta soha, de két éve Csunkingban élt, kalauzolt minket, mi meg fizettük a részét a belépőknél.

Amikor találkoztunk vele, kérdezte tőlem milyen Kína. Én furcsálltam a kérdést, merthogy két éve itt él, minek kérdezi tőlem, szóval mondtam hogy vegyes. Magyarázatképp hozzátette, hogy azért kérdezi, mert tőle is mindig ezt kérdezik amikor hazautazik. Erre elmeséltem neki két sztorit, hogy rakja össze - ezek után mindenkinek meg lehet a véleménye.

Az első eset Xianban történt, a reptéri busznál. A szállásunk a központban van, és a busz ezért szerencsére hozzánk nagyon közel, alig pár száz méterre indult a reptérre. Előtte lévő nap odasétáltunk, hogy megkérdezzük mennyi idő alatt megy ki, mit ír a tábla kinn stb., megtudtuk hogy egy óra alatt. Másnap összekészülődünk, bőröndöket húzva odasétálunk. A sofőr épp pakol be egy bőröndöt a buszba, szállnak fel az emberek. Az ajtóban áll egy emberke, kérdezi tőlünk, hogy mikor megy a gép. Ádám keresgéli a papírját, én meg csodálkozom hogy mi köze hozzá. Odajön egy másik arc is, belenéz a papírokba, ekkor kivettem Ádám kezéből a papírt, és úgy hogy ne lássák mások, megnéztem, x időpont, addig még van majdnem három óránk. Mondja Ádám, csávó mondja, hogy hú, a busz két óra alatt ér ki, nem érünk oda, menjünk taxival. Nagyon elcsodálkozom, merthogy tegnap még másképp volt, Ádám már azon tanakodik mi legyen, én mondom hogy kérdezze meg a sofőrt is, biztos e. Ádám megkérdezi, eközben a busz ajtajában álló emberke is folyamatosan dumál, mint később megtudom azt, hogy "nem ér oda, nem ér oda", de a sofőr most is egy órát mondd. Bepakoljuk a cuccunkat, felszállunk, eközben anyázunk, és figyeljük, hogy az emberke hogy szerzi a taxis haverjának a kuncsaftokat (aki a papírokba belenézett egy taxis volt), eközben pedig a sofőr nem csinál semmit. Nyilván csak egy vállalat alkalmazottja, neki aztán mindegy, de akkor is, ez elképesztő, hogy az ajtóban állva másnak tetteti magát valaki, és elijeszti a buszra felszállni akaró embereket.

A másik történet Chengduban történt. Mint korábban írtam, rengeteg volt az eső, ez is egy ilyennél történt, szintén egy buszon. A buszokról azt kell tudni, hogy egészen fura módon egymás mellett van a jövő és a múlt. Az előbbi egy NFC kártya képében, amire fel lehet tölteni pénzt, így az alapból 2 jüanes jegy 1,8-ba kerül. A levonás egy leolvasóhoz való hozzáérintéssel (illetve néhány centi távolságba kerüléssel) történik, utóbbi miatt a nők csak a retiküljüket tartják oda, és vadul mozgatják, mert természetesen fogalmuk sincs hogy hol van benne a kártya. A múlt pedig egy fémdobozka rajta vékony nyílással, ebbe kell bedobni a pénzt. Mindkettő a sofőr mellett van. Felszállni az első ajtónál lehet, leszállni a középsőn (hátsó nincs). Ha nincs leszálló, a középsőt ki se nyitja a sofőr. Visszaadás a pénzből így természetesen nincs, ha nincs két jüanja az embernek, dobjon be ötöst vagy tízest.

A szakadó eső miatt a busz tele, nagyon, az emberek alig bírnak felszállni, és a természetes belső mozgás az első ajtótól a középső felé sem megy, így sokan az elsőn is szállnak le, ami ugye normál esetben tilos. Mivel tömött a busz, ezért a buszvezető bemondja, hogy a középsőn is fel lehet szállni, sokan ott jönnek fel. Mi ketten Ádámmal e kettő között álldigálunk, és egyszer csak azt veszem észre utazás közben, hogy a kezembe nyomnak egy köteg kártyát. Kiderült, hogy az történt, hogy a középső ajtón felszállók összegyűjtötték egymás között a sajátjaikat, és idegeneknek előreadogatták, és azt várta mindenki hogy mi is adjuk előrébb. Megtettük, néhány ember után odaért a leolvasóhoz, ahol egy az egészről szintén semmit nem tudó emberke egyenként hozzáérintgette a kártyákat, majd hátraadta, hogy mindenki visszakapja a magáét. Eközben a busz megy, tehát a felszállókat senki nem kötelezte arra, hogy megtegyék ezt, ha valaki nem adja oda semmi nem történik, szimpla becsületességről van szó. Ugyan az összeg nekünk nem nagy, 75 ft, de azért egy itteni keveset keresőnek számíthat. Még megdöbbentőbb, hogy nem sokkal később jüanokkal is megtörténik ugyanez, sokaknak nincs kártyája, és azokat is előreadogatják egy másik megállónál. A legelöl lévő meg szépen betömködte az aprócska dobozba a résen. (A középen állóknak természetesen fogalmuk sem lehet, hogy a busz elején mi történik a pénzükkel, akár a felét simán zsebre is rakhatta volna valaki.)

Én biztos vagyok benne hogy ez Magyarországon ez nem működne, mert egyrészt a többség nem fizetne ha nem muszáj, másrészt megideológizálná az egészet magában azzal, hogy tömött buszért nem fog pénzt adni, harmadrészt inkább adna egy jüant a sofőrnek, minthogy a fémdobozba rakjon kettőt, negyedrészt pedig minden sofőrnek lenne egy spéci csipesze, amivel a végállomásokon a papírpénzt ki tudja húzni a dobozból. Végkövetkeztetés nincs, talán majd az út végén.


Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Érkezésünk után nagyon-nagyon meleg volt, de ez a chengdui eső után jól jött, végre megszáradtak a ruháink (ott a szobában lógva is magukba szívták a párát). Két metrózás után megtaláltuk a szállást, majd zuhanyzás után elmentünk várost nézni. Láttunk egy szokványos buddhista templomot, de egyébként egész szép volt, egy hegyen, szokás szerint, majd egy szokványos turistautca következett (elvileg ez Csunking régi része, a "legszebb", de az előző kínai városok után egyáltalán nem nyűgöztek le, semmi különleges nem volt benne, csak egy két helyi kajában különbözött tőlük).

Ezután megnéztük a város közepén lévő óratornyot, ami azért volt vicces, mert tucatnyi százemeletes épület vette körül, de egyébként ez volt a főtér, körben luxusüzletekkel. Este elmentünk sétahajózni a Jangcére, egy órát üldögéltünk a hajón és fényképeztük a várost. Csunking egyébként NAGYON csúnya... Kérdeztem Orsit, ha még egy napot maradnánk hova vinne még el minket, azt mondta hogy kirándulna a városon kivülre - ennyire nincs itt semmi a hatalmas épületeken kivül. Épülő hidak, tornyok rengetege, a Jangce eszméletlen piszkos, sárgásvörös, a kínaiak a hajóról beledobálták a szemetét annak amit megettek. Legjobban az egészből a metró tetszett, ugyanis ez egy középvágányos, alagútban és megemelten is közlekedő vasút. Van ahol a 7-8 emeletes házak legfelső szintjével egy vonalban megy (valójában vizszíntesen halad, csak alatta a város dimbes-dombos, így alagutak és hidak váltják egymást), ahol kanyarodik ott eszméletlen jól néz ki. Este 11 tájban a bulinegyedben fejeztük be, majd másnap korán, hétkor keltünk, mert délben indult a repcsi Guilinbe.

Tovább Yangshouba